hogyan költözhetnék mindenestül
egyetlen elragadtatott tekintetembe, hogy még
szemem se lássék: ne zavarja
a tiszta látszást holmi látvány; hogyan boruljak
le térd nélkül, minden nélkül: m i e l ő t t ?
ennyire
nem tudni csak azt lehet, amit tudtunk egyszer, egyszer
tudni fogunk, de mit g y a k o r o l n i (már csak
kényszerítő alkalom híján is) mód nincs ami
a halálosan biztos tudás két csillagmetszeti pillanata
között: e l k é p z e l h e t e t l e n
/Fodor Ákos/
