KÖZELEG
Majd kiszáll a bábból a lepke,
közeleg szép nyarunk kora:
fölesküszöm szelíd kezedre,
hogy el ne hagyjalak soha.
Színed előtt állok egész nap:
ha nem látsz, akkor is neked
vagyok, s álmodom - mert az enyém vagy -
szabadító hűségemet.
Nappal szemed zöldell fölöttem
éjjel álommal szád itat...
Tereld oly pályákra körödben
kóválygó csillagaimat,
hol a gyönyör ha elparázslik,
már a gyöngédség felragyog:
hol, így vagy úgy, mindig világit,
egyetlen, felséges napod.
/Garai Gábor/
