Minden reggel egy új várakozással ébredek.
Várni alapvetően jó dolog. Az ember egyfolytában készülődik, és már előre örül. Tulajdonképpen azt kell mondjam, várni majdnem jobb dolog, mint megkapni végül amire várunk. A várakozás izgalmas. Kellemes. Örömteli. Tele van képzelgéssel: milyen lesz majd amikor már megérkezett a várt dolog. Milyen lesz majd látni valóságosan, nem csak képzeletben... A várt dolog milyenségétől függően széles skálán lehet képzelegni mindenféle jó és alkalmas dolgokat. Ezzel pedig sok sok örömhöz lehet jutni, amely megédesíti még akár a szomorú napokat is. Csak kell tudni szegmentálni, a helyén kezelni a dolgokat. Például fiókozni. Ha valami rossz ér, képzeletben elhelyezem egy fiókba, és ráfordítom a kulcsot. Várok egy pár napot, hagyom, hogy érjen egy csomó más történés, és aztán óvatosan előveszem. Így már nem is olyan vészes. Könnyebb távolságtartóbban szemlélni, és körültekintőbben lehet így döntéseket is hozni. Tehát várni jó dolog.
Várakozom tovább... :)
