Jasmioneee

"Ma nem tudtam aludni valamiért, és 4-kor felébredtem.
Gondoltam rendben, akkor irány a Duna, már régen voltam pergetni.
Nem jutottam messzire, mert Lajos barátom, akiről már esett szó régebben; szóval Ő ott ült a megszokott helyén és gondoltam majd jókat hallgatunk együtt.
Na, ma sem volt szerencsénk, mert olyan 8 felé odajött hozzánk egy horgásztársunk, de az unokáját tolva kocsiban. Olyan másfél éves forma kis srácot. Beszélgetünk, ez persze inkább rám vonatkozik, Lajos mikor már majdnem szól, akkor mégsem!   Szidjuk a halakat, meg, hogy egyre kevesebb van, stb.
Lajos mellett kis vödörben snecik, mert rablóhalazik a fenéken.
Sanyi közelebb jön a kocsival és mutatja unokájának:
- Nézd kis hal.
A kis srácnak nagyon tetszik, mire Sanyi kérdi Lajostól, hogy vehet-e egyet?
Lajoson látszott a szívét tépik ki éppen, de most mit mondjon?
- Jó, ott van.
Sanyi kivesz egyet, és odaadja a kicsi kezébe. A kis srác édesen nagy szemekkel bámulja a kezében vergődő kis halat.
Ekkor az én villantómra lecsap valami, és hatalmas vergődés támad a zsinórom végén. Egy szép balin. Na persze mind szuggeráljuk, hogy na ez akkor már megvan. Kínlódok vele egy 10 percig, és mielőtt kivehetném a vízből akkorát csap, hogy leakad a horogról. Ez sajnos megszokott, így vállat vonunk, és folytatjuk a reménykedést.
Lajos egyszer csak hátra néz, a kis srác felé, és azt mondja Sanyinak:
- Te a kis Gollamot mikor viszed haza, mert már csak kettő snecim maradt.
Ekkor nézünk mind a gyerekre, aki jóízűeket harap a kezében levő halból.
Sanyi mint az őrült próbálta kivenni a gyerek szájából a haldarabokat, nem sok sikerrel. Mi eközben halálra röhögtük magunkat.  
Szeretem Lajost. Nem sokat szól, de ha megszólal, akkor van mondani valója."