"Még az igazság tőrjeiről meg az izomerő tőrjeiről szólnék, aztán elég is lesz mára.
Az igazság tőrjei az adatkazlakban rejlenek, a tehervonat kocsijainak alján. Az ilyen adatokkal legtöbbnyire elbánik az a dualista logika, amelyikről Miles városából kifelé jövet beszéltem. Eggyel azonban nem bánhatik el - az igen-nem logikai vermével.
Fekete-fehér, igen-nem, egy vagy zérus. Minden emberi tudomány erre a kétvégű elemi megkülönböztetésre épült. Szemléltetője a számítógép memóriája, az is kettes számrendszerben tárolja az információt. Egyesekben és zérusokban.
Nem szoktuk, azért nem is értjük, hogy van harmadik logikai lehetőség is, egyértékű az igennel s a nemmel, mégpedig olyan, hogy az értelmünket ismeretlen területek iránt tágíthatná. Szavunk sincs erre a harmadik lehetőségre, azért a japán mu szóval kell jelölnöm.
A mu jelentése: "semmi". A két végletű megkülönböztetés rendjéből éppúgy kifelé mutat, akár a Minőség. A mu-val ennyit mondunk: "Nem osztály. Nem egy, nem zérus, nem igen, nem nem." Azt állítjuk vele, hogy a kérdésre ilyen gondolati kapcsolatban hiba akár az igen, akár a nem válaszul. "Szívd vissza a kérdést" - ezt a tanácsot adja a mu.
Mu-t mondani akkor helyénvaló, amikor a kérdés szűk az igaz válaszhoz. Dzsósút, a zen szerzetesét megkérdezték, vajon kutyának lehet-e Buddha-természete, s válasza a mu volt. Elhárításnak szánta, mondván, hogy válaszul nem áll meg sem az igen, sem a nem. A Buddha természetét nem szoríthatjuk egyikbe sem.
Hogy mu létezik a tudomány által vizsgált természeti világban is, az nyilvánvaló. Csupán, mint annyi mindent, ezt sem érthetjük meg öröklött vizsgálati módszereinkkel. Örökké hallanunk kell például, hogy a számítógép áramkörei csupán két állapotot rögzíthetnek: van feszültsége az egynek s van a zérusnak. Mekkora vakság!
Akármelyik számítógép-technikus többet tud ennél. Mondd meg, milyen feszültség működteti az egyet, milyen a zérust, amikor az áramot kikapcsoljuk! Az áramkörök mu állapotban vannak. Nem állnak egyre, nem állnak zérusra, hanem határozatlanok, ennek az állapotnak pedig nincs egyesekben és zérusokban kifejezhető értéke. A feszültségmérő imbolygó varázsszem módján viselkedik, s a technikus ebből nem a számítógép híreit olvassa, csakis a feszültségmérő híreit. Az áram kikapcsolása folytán olyasmi történt, amire csak az egy-zérus egyetemesnek hitt kérdéseinél nagyobbakkal kereshetünk választ. Az egy vagy zérus kérdését a számítógép "visszaszívta". De a számítógép még sok más állapotában is mu választ ad, mert a kérdés kiágazik az egy-zérus rendből.
A dualisztikus elme hajlik arra, hogy a természet mu-válaszait a szerteágazás csalásának, vagyis lényegtelennek minősítse. A mu azonban felbukkan a tudományos kutatásban mindenfelé, pedig a természet nem csal, és válaszai sohasem lényegtelenek. Inkább az nem tisztességes dolog, ha a természet mu-válaszait a szőnyeg alá söprik. Az ilyen válaszok latra vetése és megértése a tiszta logikát összevezetné a kísérleti gyakorlattal. Tudja minden gyakorló tudós, ha eredményei az igen-nem kérdésre épített kísérlet nyomán mu-t vallanak, a kísérletet esendőén eltervezettnek ítéli, sőt megrója magát ostobaságáért. Még a legjobb, ha a mu-választ afféle keréklötyögésnek tekinti - figyelmeztetőnek, hogy kísérleti lépéseit a jövőben szorosabbra vonja.
Nem helyes a mu-eredményű kísérletet elvetéltnek ítélni. A mu-válasz fontos igenis. Tudatja a kísérletezővel, hogy kérdését kicsinyre méretezte a természet válaszának befogadásához, s ha a tanácsot megfogadja, javított természettudományos gondolkodásán, amit tekinthet akár kísérlete első céljának. Akár megkockáztatnám, hogy a tudomány inkább gyarapszik a mu-válaszokkal, mint az igen-nemekkel. Az igen vagy a nem megerősíti vagy cáfolja a hipotézist. A mu azt mondja, hogy a válasz a hipotézisen túl keresendő. A mu éppen az a "jelenség", amely tudományos kutatásra indít! Se rejtelem, se titkos tan nem lappang benne. Ha fitymálón tekintünk rá, kultúránk torzítja látásunkat.
Ha a motorkerékpár ápolása során mu-válaszokat kapunk a motortól, merszünk belerokkan. Pedig semmi ok rá. Ha a válasz egy próbára határozatlan, az jelenthet kétfélét: azt is, hogy a próba nem úgy haladt, mint gondoltad, vagy hogy a kérdést nem tekinted át kellően. Ilyenkor vedd újból sorra a próba lépéseit, és gondold meg a kérdést. Ne vesd el a mu-válaszokat! Lényegbevágóbbak az igen-nem válaszoknál, mert tulajdon gyarapodásod fordul rajtuk."
/Robert M. Pirsing: A Zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete, részlet/
