"Az Értelem Egyházának mindenek felett való célja, kerekítette ki Phaidrosz, az igazság keresésének Szókratész által kitűzött célja változó formákon át, az elemző ész haladási rendje szerint. E célnak minden egyebet alája rendel, holott általában egybevág az intézményes környezetnek azzal a polgári céljával, hogy a község művelődjék. Olykor azonban összeütközés támadhat, mint éppen Szókratész dolgában. Vagyis, ha az egyetemi intézmény pénzelői vagy a kormányzat tagjai megbotránkoznak a professzorok kijelentésein, és fenyegetésekhez folyamodnak, hogy költségvetését megnyirbálják, ha képviselői nem úgy beszélnek, hogy őnekik is tessék. Megtörténhet.
S az Értelem Egyházának igaz szolgái ilyenkor úgy tesznek, mintha sohasem a község szolgálata lett volna a dolguk, hanem az igazság keresése az értelem útján.
Így tekintette Phaidrosz az egyetemet az Értelem Egyházának, és szent meggyőződéséhez szó nem férhet. Felforgatónak gyakran ítélték ugyan, mégsem szabtak rá a vád súlyához mért büntetést. Környezete nem sújtotta megvetésével, mert soha nem állt a főiskola ellenségei közé, és főként meg kellett hagyniuk neki, hogy felforgatásra is az igazság keresése indítja - ettől az indítástól pedig az ítélők sem mondhatták magukat mentnek."
/Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete, részlet/
