A film címét kölcsönöztem, jól jellemzi a hangulatom a témával kapcsolatban...
Csak ültem a TV előtt és néztem az egyik kedvenc sorozatom, a Miért éppen Alaszka egyik részét.
Igen, határozottan szeretem ezeket a kis rövid epizódokat, a teljesen köznapi eseményeket, amelyeket mégis olyan drámai különlegességgel élnek meg a kis alaszkai falu lakói. A humor egészen finoman átszövi az egészet és mégis lélekboncolgató mélységeket képes egyenes egyszerűséggel előtárni, ezzel ráébresztve a fogékonyabbakat arra, hogy merjenek a dolgok mögé látni.
Visszatérve a témára, szóval én is elgondolkodtam. Sok emberben rögzül, hogy a változás önmagában egy rossz dolog. A teljesen elvonatkoztatott fogalom már negatív töltetet kap, holott még sehol a környezet amely tulajdonképpen konkrét értelemmel töltené meg. Vajon miért vagyunk ennyire változás-ellenesek? Miért félünk elhagyni a kis biztos, járt útjainkat, azért, hogy egy újat, ismeretlent kipróbálhassunk?
Persze ez is egyénfüggő, mint annyi minden más, hiszen vannak akiket szinte a változatosság folyamatos keresése életet, mégis én úgy látom, úgy gondolom, hogy az emberek többsége nem kedveli a változásokat, legfeljebb egy idő után elfogadja szükségszerűségüket.
Figyelembe véve gyermekkoromat, életem első 14 évét egyetlen helyen töltöttem, amit nagyon élveztem is, kellően mozgalmas és nyugodt periódikusság jellemezte ezeket az éveket. A nyarak pörgéssel, a telek szelíd nyugalommal teltek. Az első kardvágás a középiskolával érkezett, megismertetett a kétlakiság "örömeivel", ez az időszak 5 évig tartott, a vége felé már 3 helyen éltem gyakorlatilag, a cuccaim teljes káoszban vándoroltak folyamatosan egyik helyről a másikra, sosem voltak ott amikor szükségem lett volna rájuk, és mindig máshol voltak, mint ahol kerestem őket.
Itt kell megjegyeznem, hogy a diák élet a világon a legjobb dolog, persze ezt hajlamosak vagyunk akkor még nem értékelni, kevesen látják át, hogy a dolgozatokra való felkészülés és tanulás, gyerekjáték a későbbi "hogyan szerezzünk minél több pénzt azért, hogy jólérezzük magunkat a bőrükben" című mókuskerékhez képest. Mindenki arra vágyik, hogy végre felnőtt legyen, ne kelljen tanulni és ne csak a szülőktől kapott kevéske zsebpénzből kelljen gazdálkodnia.
Nos, az életem folyamatából eredő változások valahogy nem is viseltek meg annyira. Az első, amire nagyon emlékszem, a helyhez kötődik, ahol felnőttem, ahonnan 14 évesen először kitettem a lábamat és azóta sem tettem vissza. (értem alatta, hogy már nem ott lakom) Így a kisvárost érintő fejlesztések, változások igazán szembeszökőek minden alkalommal, mikor visszalátogatok. Számomra kedves házakat lebontanak, helyükre modern épületeket húznak. A játszótér ahol óvodásként játszottam, még megvan, de a játékokat, mászókákat néhány éve lecserélték. Megváltoztatják a burkolatokat, átfestik, átépítik és így már _nem_olyan_ mint volt.
Egy ideje észrevettem magamon, hogy mániákusan fényképezek. Mindent igyekszem megörökíteni, hogy akkor is láthassam még olyannak amilyen akkor volt, amikor már régen más lesz. :(
Archiválok az emlékezetemnek.
Szóval a változás.
Az Élet maga a Változás. Folyamat, amely nem állhat meg soha. Az örökmozgó. A folyamatosan változó organikus szövevény. Megállíthatatlan, megváltoztathatatlan. Irányításával próbálkozunk, de valljuk be, ideig-óráig tartó sikereket könyvelhetünk el mindössze, hiszen ahonnan az ember kiteszi a lábát, az ős szövevény hamarosan visszahódít mindent és nyomtalanul múlnak el korok és idők nyomai.
Változás: tervezünk. Jó esetben. Előre. Aztán ugye megvalósítunk. Jó esetben. :) A megvalósítás ideje alatt kialakult események eltéríthetnek minket, akadályozhatnak minket, akár új célokat is jelölhetnek. És pontosan ez a lényeg. A _lehetőség_. Az állandóságból hiányzik a lehetőség amely viszont minden változásban benne van. A változás maga az esély a másra, az újra, az ismeretlen megismerésére. És ezért jó. És ezért kell elfogadni, sőt, tovább megyek, örülni kell neki. Boldogan kell fogadni, hiszen kapukat, ajtókat tár ki amelyek a titokzatos ismeretlenbe engednek bepillantást nyerni.
A változás tehát jó. Esélyt ad a javulásra, a szebbre a jobbá válásra.
Merjünk szabadon változni, mindig, minden helyzetben.
Mert jó.
