Ma ügyintézés volt.
Egész nap rohanás, egyik helyről a másikra. Persze munka, mi más. Ilyen az élet. Jön a nyár, és legalább jó, hogy az ember elszabadul az íróasztal mellől.
A délután tartogatott néhány vegyes érzelmeket kiváltó motívumot, majd mindezt megkoronázta az esti szokásos angolóra.
Kedves a csillagokat próbálja lencsevégre kapni a zord éjszakában Dömörkapunál, így a felszabaduló időt simán lehet Wordpress telepítésbe ölni. Még akkor is, ha ma már ebből nem lesz szöveges tartalom :)
Sebaj, mert holnap is lesz nap.
Jah és még valami: imádom a barátokat. Azokat, akikre tényleg lehet számítani. Akik - még ha csak az internet kapcsol is össze minket, mégis együttéreznek ha baj van, és hajlandóak segíteni, akár azonnal is. Ők értékesek. És megbecsüljük őket. Pont. :)
Nah hazajött a csillagvadász, uh irány a ZÁGY. :D
