Angol filmdráma 2004-ből. (Maggie Smith, Daniel Brühl, Judi Dench)
A helyszín Anglia, apró halászfalu. Két idős hölgy akik testvérek, és egy vihar utáni hajótörésből partravetődő fiatal, lengyel fiú, aki született tehetség, hegedűművész.
A film a csodálatos zene mellet, igazi mélységeket mutat meg, az érzelemtengerek mélységeit. Félelmet, féltékenységet, lobbanékonyságot, szeretetet, megbánást, megbocsátást, beletörődést.
Felszínre hozza a tényt, amivel mindenki számol, de kevesen érzik át igazán: az idő előrehaladtával csak testünk öregszik, lelkünk fiatal marad, ugyanúgy érez és szeret tovább. Szenvedünk, és tudjuk: az idő múlik, s kegyetlen. Viszi magával a múló éveket, akárha perceket. Mindannyian tudjuk. Benne van az elválás, az önzés, a fájdalom, de az önzetlenség és önfeláldozás is egyszerre.
Akiket szeretünk előbb utóbb elhagynak bennünket, vagy elmúlnak mellőlünk.
Az élet pedig megy tovább...