Vasárnap délután fél egy körül a temetőnél járva az amúgy 2x2 sávos úton valakinek megint sietős lett.
A kutya balról jött, a szembejövő sávban épp nem voltak autók, előttünk pedig senki nem hajtott, jól láttuk a nagytestű állatot, ahogy laza ügetésben megérkezik a mellékutca felől és szertelenül a forgalmas útra lép.
Csak ő nem látta. Mert ő sietett. Annyira, hogy nem volt rest jobbról előzni. Mivel mi lelassítottunk - látva a kutyát - ő felgyorsított. Elénk vágott az ürességbe, majd észrevette az állatot és fékezett. Gondoltuk sikerült megállnia, mögöttünk torlódott a forgalom. Ekkor rémültem láttam, hogy a gázra lép és keresztülhajt a kutyán!!!
Szerencsétlen állat már visszafele menekülhetett amikor ráhajtott, mert a bal melső mancsát törte el az autó kereke. Megforgatta az autó ahogy áthajtott rajta, de több kerék nem ment rá. Nyüszítve próbált lábraállni, úgy üvöltött, hogy az autó utasterében is hallottam. Nem tudott a törött lábára állni, és valamiért háromlábon sem tudott járni, így a hátsó lábaival tolta magát előre a betonon, vissza az utcába ahonnan jött - csakhogy előtte még ott volt a szembesáv is.
Már nem emlékszem pontosan mi történt, csak képek villannak fel, mert nagyon gyors volt. Szinte gondolkodás nélkül ugrottam ki az autóból, és a karomat magasan lengetve, ugrálva üvöltöttem és próbáltam felhívni magamra és a kutyára a forgalom figyelmét. Az autósok lassítottak, próbáltak kikerülni. A szembejövő sávban valami csoda folytán még mindig nem volt autó, a kutya átért, a sérült mancsán is próbált járni, amitől nem igazán figyelt oda mibe üti be a fejét. A pár lépés előnyt behozhattam volna ha futok, de nem akartam még jobban megijeszteni. Néhány méter után kifulladt, és egy fának dőlt. Ott értem utól. Óvatosan megfogtam, reménykedtem, hogy nem fog megharapni. Szerencsétlen nyüszített félemében, fájdalmában, a mancsáról apró pettyekben vér csepegett a betonra és a fűre.
Megjelent egy férfi a közeli ház kapujában, kérdeztem ismeri-e a kutyát, mert ebből az utcából jött ki, de nem ismerte. Viszont megkérdezte miben segíthet, kértem tőle egy pokrócot. Hozott is, amibe ügyetlenül becsomagoltuk a kutyát, majd beemeltük a hátsó ülésre. Egy fiatal nő is utánunk jött kocsival, először azt hittem ő volt a gázoló, de ő is csak segíteni akart. A kutyán háromsoros lánc nyakörv volt, és egy zöld bolhanyakörv, sajnos egyiken sem volt cím, vagy bármi biléta. Reménykedtem benne, hogy legalább mikrochipet találunk majd.
A 10 perc amíg a REX Alapítvány menhelyére értünk, óráknak tűnt. Reméltem, hogy nincs komolyabb baja, reméltem, hogy nem harap meg, reméltem, hogy tudnak majd a REX-nél segíteni, reméltem, hogy megtaláljuk időben a gazdáját.
Kivettük a kocsiból az alapítvány irodaháza előtt, nagyon lihegett, szinte hörgött, féltem, hogy sokkot kapott. Azonnal készítettünk pár fotót, az azonosítást miatt, betettük az elkülönítőbe és megpróbáltuk megvizsgálni, hogy hol sérült meg. Csak a lábát sikerült kitapintani, a mancs felett törött el, apró külső sérülés okozta a vérzést, ahol a csont valószínűleg átszúrta a bőrt. Röntgen nélkül mást nem tehettünk, sínbe tették a lábát, hogy ne tudja nagyon mozgatni. Gyártottak pár plakátot a friss fotóval, amit visszavittünk a gázolás helyére, kiraktuk a buszmegállókba és az utcában fákra rajzszögeztük. Mivel éppen lomtalanítás volt, ezért akinek csak tudtuk megmutattuk a képet, hogy hátha felismerik. A közeli állatorvoshoz is bevittük, hogy hátha ő felismeri.
Közben a REXnél az elveszettkutyak.hu-ra feltették a kutya fotóját, amire valaki írt, hogy keresnek a XIII.-ból egy nagyon-nagyon hasonló állatot. Felhívták a tulajdonost, aki megígérte, hogy azonnal kimegy a menhelyre azonosítani.
Bár minden történet ilyen happy end-del végződne. Macikát - mert Maci a becsületes neve - a tulajdonosai felismerték és hálásan vitték haza (illetve előbb állatorvoshoz). Március 17-én csatangolt el otthonról, vélhetően hormonjaitól hajtva, mert nem volt ivartalanítva. Örültek, hogy megmentettük.
HA Magyarországon kötelező lenne a mikrochip használata, a gázolás után 20 perccel már tudtuk volna a lakcímét, és gazdája telefonszámát.
HA felelősebb állattartók lennénk és keverék kutyánkat időben ivartalaníttatnánk, a kutya nem szökdösne el a vérétől hajtva, okozva ezzel baleseteket, és egyéb nemkívánatos eseményt (hogy csak a kutyák orvosi ellátásának anyagi vonzatáról ne beszéljek)
Természetesen a tulajdonosok úgy távoztak a kutyussal, hogy megígérték, első dolguk lesz mikrochipet tetetni Macikába és az ivartalanítást is meggondolják.
Ez az eset szerencsésen végződött.
Néhány hónappal ezelőtt egy hasonló esetben a gazdi közölte az állatorvossal, hogy nincs pénze az elütött kutyája gyógykezelésére, letette a kutyát a rendelő ajtajában és otthagyta.
Végül felhívtam a rendőrséget.
Megkérdeztem, hogy az autó paramétereinek birtokában feljelentést téve milyen eséllyel végződhet úgy a történet, hogy a cserbenhagyásos gázoló elnyerje méltó büntetését.
A válasz nem lepett meg. ___Zéró___. Hiába az állatkínzásokról szóló törvényünk, rendőreink lassan gyilkosságoknál is esélytelenül nyomoznak, nem foglalkoznak elgázolt és cserbenhagyott kutyákkal. A cserbenhagyásos gázolás _fogalma_ is az embereknek van kisajátítva. Amennyiben az elkövetőt sikerül pontosan azonosítani (nem láttuk ki ült az az autóban, csak a kocsit lehetett volna azonosítani) pénzbüntetésre számíthatott volna.
Felmerül bennem, vajon mi lett volna ha a kutya helyett egy gyerek fut az útra???
