"A padlásteret éppen két festőnő lakta, az egyik a déli szobájába került, a másik az északiba. A déli megirigyelte a festőnek valóbb északi világosságot, így aztán két hétig acsarogtak. Reggelinél nem váltottak szót, és postájuk állítólagos eltűntéért egymást vádolták. Végül egymásba szerettek. Ezután már csak az északi festőnő festett – akttanulmányokat a déliről, aki naphosszat állt neki modellt a "jó" fényben. A házban való meztelenkedés ellen panaszt tett az ugyancsak ott időző clevelandi írónő, a leszbikusság esküdt ellensége, aki különben álmatlansággal küzdött, mert, mint panaszolta, zavarja a tengermorajlás. Inkább talán a két szerelmes csatájának hangjai zavarhatták, de azért az idejét a házban már többször hosszabbította. Panaszai is megszűntek, mihelyt a másik házi irónő azt javasolta, rendezzenek szereposztásos olvasópróbát a drámaírónő készülő művéből. Ami sikerrel megtörtént, s a ház boldogan elcsendesedett."
/John Irving: Garp szerint a világ – részlet/
