... hogy van ez az elég szemét dolog, a hierarchikus rendszerekben többnyire, hogy amikor mondjuk valaki kap a főnökétől a fejére, akkor mindig továbbadja a beosztottjának. Okkal vagy ok nélkül, azaz lehet szándékos és ösztönös is, de szóval kapunk valami szart és egyszer csak rádöbbenünk, hogy mi is továbbadjuk másoknak!
Egyébként jó esetben a szeretettel és örömmel is így vagyunk, ha mi boldogok vagyunk, akkor másoknak is sokkal könnyebben okozunk örömöt.
De a lényeg, hogy időnként kialakulnak hasonló élethelyzetek és olykor ezek segítenek megérteni másokat. Azaz ha mi magunk is belekerülünk ugyanabba a szituációba, azonban most a másik oldalon, akkor hirtelen rádöbbenünk a másik feltételezett érzelmeire, érzéseire, ami által érthetőbbé és feldolgozhatóbbá válnak helyzetek.
A cselekedet, hogy mindig továbbadjuk a szart, alapvetően nem jó.
A megértés és a feldolgozhatóság azonban hasznos.
Még akkor is, ha fájdalmas.
