"Olvastam egy történetet, ami az egyik kis iskolában esett meg:
A tanár Amerika felfedezéséről beszélt a tanulóknak - Kolombuszról, az utazásairól és felfedezéseiről. Az egyik kisfiú nagyon izgatottan, feszült figyelemmel hallgatta a történetet, ezért az óra végén a tanár megkérte, hogy írjon egy fogalmazást Amerika felfedezéséről. A jeles fiú ezt írta:
"Kolombusz olyan ember volt, aki a tojást meg tudta állítani a hegyesebb végén anélkül, hogy megtörte volna. Egy napon Spanyolország királya küldetett érte, és azt kérdezte:
- Fel tudnád fedezni Amerikát?
- Igen - válaszolta Kolombusz -, ha szerzel nekem egy csónakot.
Megkapta, és elhajózott abba az irányba, amerre tudta, hogy Amerika található. A tengerészek fellázadtak, és megesküdtek, hogy olyan hely, mint Amerika nem létezik, de végül jött a kormányos, és azt mondta:
- Kapitány, föld a láthatáron!
Amint a csónak partot ért, Kolombusz egy csapat bennszülöttet pillantott meg.
- Ez Amerika? - kérdezte őket.
- Igen, az - válaszolták.
- Úgy hiszem, ti vagytok az indiánok - folytatta.
- Eltaláltad - válaszolta a bennszülöttek főnöke. - Én pedig fogadni mernék, hogy te vagy Kolombusz.
- Igen, én vagyok az - válaszolta Kolombusz.
Az indiánfőnök odafordult a társaihoz, és azt mondta:
- Srácok, vége a játéknak. Végre felfedeztek bennünket."
A gyermek egy gyermek elméjével figyel, saját értelmezése van. Mindenki a saját elméjével figyel - de így csak hallod a szavaimat, ám nem érted őket."
/Osho: A keresés - részlet/
