"A technológia állítása, hogy a dolgok elintézésének helyes útja egyetlen, márpedig ez nem igaz. Ha mégis ebből indulsz ki, a nyársforgató összeállításának egyetlen üdvözítő módjáról írsz, semmi egyébről. Holott választhatnál számtalan módja közt, ha a géppel s a világgal való személyes kapcsolatodat tisztázod. Választásod művészi sikere azon fordul, milyen lélekkel tekintesz anyagodra és gépedre. A lélek békéje ehhez szükséges... ez az elgondolás sem olyan különös - fűzöm hozzá sietve. - Érdemes szemügyre venni a gyenge szakembert vagy a kezdőt, majd az olyat, akinek munkáját régtől ismerjük, csak azért, miyen képpel dolgoznak. A régi, tapasztalt mester nem halad utasítások nyomvonalán. Döntései úgy születnek, ahogy dolgozik. Csupa törődés és lélekjelenlét, amit az arcáról olvasni. Nem fintorog, nem vág pofákat. Mozdulatai szinte egybecsengenek gépe munkazajával. Utasításokra azért nincs szüksége, mert megművelt anyagának természete irányítja mozdulatait, de a gondolatait is, majd ezek együtt változtatnak az anyag természetén. Gondolat és anyag kölcsönösségét figyelhetjük keze munkájában, míg utoljára megnyugszik a lelke, mert az anyag idomult hozzá."
/Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete, részlet/
