"A félénkség, a mersz következő verme, mintegy a büszkeség visszája. Oly szentül hiszed, hogy mindent elpuskázol, hogy utoljára semmibe se fogsz. Inkább ez az oka gyakran, nem a "lustaságod", hogy ímmel-ámmal látsz dolgokhoz. A félénkség merszverme, amelyet a becsvágy ás, a pepecselés ezer apró hibájának is fészke. Olyasmiket javítgatsz, ami javításra nem szorul, és képzelt hibák nyomát ütöd bottal. Következtetéseid elhamarkodottak, idegességedben mindenféle hibát beleépítesz a motorba. Ha pedig fény derül rájuk, megerősítenek félénkségedben, amiből újabb hibák származnak, majd újabb porba omlások - magajáró körhinta."
/Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete, részlet/
