"Nincs abban semmi hiba, ha országok kormányzatát és végrehajtó szervezetüket "a rendszer" néven foglaljuk össze, hiszen éppúgy eszmei és szerkezeti kapcsolatokra épülnek, mint a motorkerékpár. A szerkezeti kapcsolatok még akkor is életben tartják őket, amikor egyébként már céljukat és értelmüket veszítették. A munkások megérkeznek a gyárba, és zokszó nélkül teszik a haszontalanságot nyolctól ötig csak azért, mert a rendszer követelése ez. Ebben a drámában nincs cselszövő, aki életeket értelmetlenségbe taszít - de dráma sincsen, csupán egy rendszer hajtja be ezt a szerkezeten, és senki a szerkezet megváltoztatásának irgalmatlan nagy feladatát nem vállalná hiába látja az értelmetlenségét.
Egy gyár porig rontása, egy kormány megdöntése vagy egy motorkerékpár ápolásának kerülése - pusztán csak azért, mert rendszer mindenik - a kérdést okozatában támadja inkább, mint okában, márpedig az okozatok babrálása nem hozhat igazi változást. A rendszer, a valóságos rendszer a mi okfejtésünk szerkezetében rejlik, az ésszerűségben magában, azért ha egy gyárat lerontanak, de az okfejtés működik tovább, teremt az majd másik gyárat helyette. Ha a forradalom szétszór egy kormányzati rendszert, de a rendszer paneljeivel dolgozó gondolkodás megmarad, a panelek a következő kormányba is beépülnek majd. A rendszert sokan szidják, kevesen értik."
/Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete, részlet/
