"Valamelyik este azt találtam mondani Chrisnek, hogy Phaidrosz kísértetet hajszolt teljes életében. Az igazat mondtam. Az üldözött kísértet a modern tudomány és technológia mögött lapangó kísértet volt, a nyugati gondolkodás kísértete, az ésszerűségé. S azt mondtam Chrisnek, hogy elkapta végül, s mikor elkapta, jól megrakta. Képletes értelemben ez is igaz. Útközben az ő igazságait tárnám most fel, amelyeknek ő már a végére járt. Az idők változnak, lehet azóta másnak is hasznára mindez. Azzal a kísértettel, amelyet Phaidrosz hajszolt, senkinek sem kell szemközt kerülnie, bár azóta, az a gyanúm, egyre többen látják rossz pillanataikban. Ésszerűségnek nevezi magát, noha lepedőjében értelmetlen és zavaros alak. Zagyválja még a napvilágnál zajló életet is, mert mintha jötte-mentének semmi köze nem volna semmi egyébhez. A hétköznapi elképzelések kísértete ő, aki az élet végső értelméről, az életről kinyilatkoztatja, hogy élni lehetetlenség, bár élni kell, csak azért, mert élhetünk, helyes tehát, ha a nagy elmék betegségek elhárításán fáradoznak, hogy az élet meghosszabbítható legyen, és csak a bolond kérdi, mi végre. Az ember él, hogy élhessen ennyi. Legalábbis így nyilatkozik a kísértet."
/Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete, részlet/
