Kelés hajnali 5-kor.
(Ez különösen fájó pont ha az ember amúgy hajnali fél háromig dolgozik.)
Kutyák megetet, macskák ellát 2 napra szárazkajával, nagyi felnyalábol és irány az ország másik vége, szülőlátogatás indokán.
Szerencsére az út első felét átalszom a hátsóülésen, de aztán bezsibbadok teljesen, mert amúgy nem bírok úgy feküdni - miközben 120-szal teperünk azon az autópályán, ahol az emberek többsége nem tartja be a sebességkorlátozást, sőt: többségüknek szerintem jogsit sem szabadna adni - hogy nem vagyok bekötve, ezért nem túl kényelmes és előbb utóbb a lábam feladja.
A pont 300 km-ert cirka három és fél óra alatt legyűrjük. Közben még egy kis fonetikát is tanulok. Aztán a világ lecsendesül, telefonok lenémít, MacBook becsuk és természet kinyit. 36 óra offline. Napsüti, lovak, macskák, kutyák, tyúkok, kecskék, tehenek, nyulak, fák, növények mindenhol.
:D Mmmmm...
