Még két nap.
Bár egy kicsit csalni fogok, mert a doki óva intett attól, hogy hétfőnél korábban újabb fertőzéseknek tegyem ki magam, ennek ellenére, vállalva a kockázatot, pénteken, közvetlen az orvos után, én bizony már megyek irodázni.
Úgy is mondhatnám, hogy hiányzik a légkör, meg úgyis, hogy muszájos.
Aki azért dolgozik, hogy megéljen belőle, érti mit is akar ez jelenteni. Nyolc év alatt egyszer sem voltam ilyen hosszan távol, most bepótoltam, úgyhogy a következő nyolc évre nem szeretnék hasonlót :)
Közben azért volt előrelépés a kreatívok terén, lassan, de biztosan megyünk előre. Ez a lassúság még egyelőre furcsa érzés, mert nem tudom eldönteni, hogy alkalmazkodjak-e hozzá, vagy próbáljak tenni ellene.
Lehet, hogy még korai ezen gondolkodni.
Harcra fel barátim... :)
